e-mail hirdetés szolgáltatók



Jön a kötelező akadálymentesítés önkormányzatoknak
Fazekas: elsőrendű feladat a vidéken élők helyzetének javítása
Német választások: a CDU/CSU, a szabad demokraták és a Zöldek koalíciója a legvalószínűbb
WSJ: elképzelhető, hogy az Egyesült Államok mégsem lép ki a párizsi megállapodásból
A civil szervezetek október 2-ig regisztrálhatnak a NAV-nál az 1 százalékokért



  •  
  • Kapcsolatok tára
  •  
  • Lapszemle
  •  
  • Interjúk, riportok, szakcikkek
  •  
  • Önkormányzati ingatlanok



  •  
  • Jogszabálykereső
  •  
  • Gépjárműkereső






    A szavazás szünetel



    Megszépült a környezetünk

    Lelkes önkéntesek a község területén szemetet gyűjtöttek, hogy közterületeink tisztábbak legyenek, azok megszépüljenek. Az önkéntesek bejárták a falu utcáit.

    Általános hírek EU-információk Pályázatok
    Helyi hírek Felhívások Eseménynaptár

    Szakadát története


    A betelepülés időszaka 1723 – 1767:

    Szakadát község már 1305-ben lakott volt. A XVI. Században a török támadások útjába kerülve teljesen elpusztult. A XVIII. Századi újratelepítés során rác település nyomaira bukkantak. A régi templom romjai, az un. Ráctemető, a földben talált orthodox kereszt arra utal, hogy a török hódoltság időszakában délszláv népesség telepedett meg a faluban. A török elleni felszabadító
    Háború és a Rákóczi-szabadságharc nyomán a falu újra elnépteledett, a szomszédos Diósberény lakói legelőnek használták határát.

    A hosszú harcok során megritkult lakosságú környék benépesítése akkor kapott nagyobb lendületet, amikor gróf Claudius Florymundus Mercy de Argetau, egy lotharingiai családból származó, a Habsburgok szolgálatában tábornokká, majd a Bánát kormányzójává emelkedő katona szerezte meg a hőgyészi uradalmat 1772-ben. A temesvári telepítő bizottság elnökeként nemcsak a bánáti kamarai területek számára hozatott telepeseket a német birodalomból, hanem saját birtokaira is.

    Winkler Mihály, Szakadát 1959-69 közötti plébánosa a falu véneit meghallgatva azt írja, hogy a falu lakosságát Mercy Austráziából (Westrich), Pfalz területéről hozatta. 1723-ban 10 házaspár érkezett, a többi 1724-ben, pünkösd után. Mindannyian egy helyről jöttek.

    Mercy telepítési szerződésekben rögzített kedvező feltételekkel vonzotta birtokára a Bánátba induló telepeseket. Ennek hatására 1724-re már 15 faluba sikerült német lakosságot telepítenie. Szakadát telepítési szerződése nem maradt fenn. Mercy vallásszabadságot biztosított jobbágyai számára. Nem követelt robotot. A Bánátba települők három évig adómentességet élveztek, csupán a 6. évtől kellett teljes értékű szolgáltatásokat nyújtani. Házaikat a németek sárból készített, kiszárított, néha égetett téglából építették. A bejárati ajtó a pitvarba, nem közvetlenül az udvarra nyílott. A konyhától jobbra – balra voltak a szobák, amelyeket tálak, tányérok, korsók, képek díszítettek. A telket deszka-vagy sövénykerítés határolta.

    Az urbániumtól a jobbágyfeleszabadításig 1767 – 1848

    1765-ben paraszti elégedetlenség jelentkezett több dunántúli vármegyében. A mozgalom a hőgyészi uradalmat sem kerülte el, leginkább a robot megtagadásának formájában jelentkezett. A telepítési szerződésekben gr. Mercy általában mentességet biztosított a robot alól. A túlzott robotoltatás elleni tiltakozás arra vall, hogy a szerződés ezen pontján az uradalom már régen túltette magát és sikerült ráerőszakolnia a robotot a német falvak lakosságára is.

    1766. május 11-én a diósberényiek inzultálták elöljáróikat és e naptól megtagadtak minden robotot. A mozgalomhoz csatlakozott a környékén Szárazd, Udvari, Gyönk és Szakály is. A szakadátiak május 26-án még elmentek robotra Hőgyész határába szántani, de a szakályiak fenyegetésére kapva-kaptak a lehetőségen és ők is készségesen beszüntették a munkát.

    A bécsi kormányzat reagálása kettős volt. Fegyveres erővel megfékezte a paraszti mozgalmakat: Szakályra, amely a lázadás központjának számított, 80 vértes katonát vezényeltek. A katonák puszta megjelenése elég volt a rend helyreállítására, a községek, közte Szakadát is, újra felvették a munkát.

    Másrészt a mozgalmak hatására az uralkodó 1766. december 19-én elrendelte az egységes urbárium bevezetését. Célja az volt, hogy az állami adóalap védelmében a jobbágyföldek és szolgáltatások mennyiségének meghatározásával elejét vegye a paraszti földek további elvételének, illetve a szolgáltatások további növelésének.

    A szakadáti urbáriumnak több változata maradt fenn. Abban egységesek, hogy elismerik a község szabad költözködési jogát.

    A reformkor nemzeti törekvései a Magyarosítás formájában a távoli német falvakba is eljutott. 1831-ben a megyei közgyűlés határozatot hozott a magyar nyelv és ruházat terjesztéséről. A magyarosítási kampány nem állt meg az iskolánál. 1836-ban a megye elrendelte, hogy minden harminc év alatti magyar lakos térjen át a magyar nyelv viseletre. A templomokban a prédikálás magyarul történjen, a községi jegyző, bíró, esküdtek csak magyarul tudó személyek lehetnek. Az úriszékre a beadványok csak magyar nyelven nyújthatók be. A hazafias buzgalomban fogant irreális, a nemzetiségeket sértő határozatok a reformkor törekvéseinek árnyoldalát képezik. Előre vetítik az 1848-as forradalmat, egyben rávilágítanak bukásának egyik okára is.

    A forradalomtól a kiegyezésig 1848 – 1867

    A forradalom eseményeinek híre csak néhány nap késéssel jutott el Tolna megyébe. A jobbágyfelszabadítás, a nemzeti vívmányok fogadtatása a nemesség részéről örömmel egyes szorongás volt. Sokan a parasztság lázadásától tartottak, nem is alaptalanul. A márciusi forradalom által tett lépéseket a nemesség sokallta, a jobbágyság kevesellte. Hiszen csupán az úrbéres jellegű szolgáltatásokat törölték el, megmaradt a szőlődézsma, a regáléjogok, a nem őrbéres földek szolgáltatásaira vonatkozó kötelezettség, a közös legelőhasználat. Tolna megye falvaiban számos helyen elzavarták a jegyzőt, tanítót, akikben a hatóságok helyi képviselőit látták. Legelőket, erdőket foglaltak le.

    Szakadáton a forradalom időszakának feszültségeit, összecsapásait nem lehetett tapasztalni. A falu népe csendben maradt, s bármit parancsoltak nekik, teljesítették. A forradalom és szabadságharc másfél éve alatt katonát sem láttak a faluban.

    Szakadát nemcsak a magyar kormány utasításait teljesítette, de éppoly készséggel hódolt be a visszatérő császáriaknak is. Grabarith János a simontornyai járás főbírája jelentette, hogy valamennyi település, közte Szakadát is elküldte a császár iránti hódoló nyilatkozatát, kitűzte a fekete-sárga császári lobogót.

    A szabadságharc bukásával elvesztek ugyan a nemzeti függetlenség terén elért vívmányok, de a polgári átalakulás megkezdett folyamatát a győztes császári abszolutizmus nem tudta és nem is akarta megállítani. Az 1848-ban hevenyészve hozott, részleteiben kidolgozatlan törvények alapján, de számos részletében módosítva az 1853. úrbéri pátens rendezte a jobbágyság ügyét.

    A kiegyezéstől az I. világháborúig 1867 – 1914

    Az 1848-as forradalommal elkezdett, s az abszolutizmus időszaka alatt felemásan megoldott polgári átalakulás kérdéseit az 1867-es kiegyezés zárta le. Felszámolta az önkényuralmi rendszert, új alkotmányos államberendezkedést alakított ki, amely a birodalom egyik felében osztrák – német, másik felében magyar politikai hegemóniát megvalósító kompromisszum volt, s ezzel a birodalmat kétközpontú dualista államalakulattá formálta.

    A polgári állam kiépítésének legfontosabb része az alsófokú közigazgatás polgári átalakítása, a feudális eredetű megyerendszernek a központi kormányzattal való összeegyeztetése volt.

    A kiegyezés után sürgető volt a még fennálló feudális maradványok felszámolása: birtokjogi kérdések rendezése, birtokrendezési perek lezárása.

    A szakadáti volt jobbágyok és az Apponyiak közötti legelő elkülönítés, birtokviszonyok rendezése 1856-ban lezajlott. A parasztoknak birtokrendezéskor elveszített földjeik visszaszerzésére 1878-ban nyílott lehetőségük.

    Kivándorlás: az amerikai kivándorlás, mint a túlnépesedett korosztályok „foglalkoztatásának” egyik megoldása, a századforduló után kezdődött. Tömegessé akkor vált (1905 -1907 között), amikor az 1880-as években született népesség a fiatal felnőttkorba ért, s hatalmas tömegeiket a gyenge iparfejlődés nem tudta felszívni.

    Szakadáton nem volt olyan ház, ahonnan valamelyik férfi ne próbált volna szerencsét. Nem csak azok mentek ki, akiknek egyáltalán nem volt földjük, hanem a második, marmadik fiú is, hszen jelentős örökségre nem számíthatott. Ha a családfő volt külföldön, a fiúk művelték az apai gazdaságot, hazatérése után pedigg elmentek kőművesnek.

    1908. utolsó és 1909. első negyedében Szakadátról Amerikába 28, Németországba 12 fő vándorolt ki. A kivándorlók többségének nem a letelepedés, hanem a pénzszerzés volt a célja, amely földek vásárlása révén elérhetővé tette számukra a gazdák közé való felemelkedést, ezért megtakarított keresetüket a családnak hazaküldték.

    1871-ben Szakadát nagyközség lett. Kéesnek bizonyult saját erőből intézni feladatait, el tudta tartani jegyzőjét.

    Az I. világháború és a Tanácsköztársaság 1914 – 1919

    Az I. világháború kitörése után a gyors győzelembe vetett hit hamarosan szertefoszlott. A frontok ellátása a hátországtól nagy gazdasági erőfeszítéseket kívánt, ami szükségképpen kiélezte a belső ellentéteket. A polgári személyek hadimunkára kötelezése mellett felhatalmazták a kormányt az elsőrendű közszükségleti cikkek árának központi maximálására. A gazdák kötelesek voltak bejelenteni és beszolgáltatni fölös készleteiket, sőt az ezeket előállító üzemeket is igénybe lehetett venni.

    A Tanácsköztársaság győzelme Szakadáton nem jelentett látványos fordulatot. A rend tulajdonképpen nem bomlott fel.

    Az első világháború Szakadáton 34 áldozatot követelt, akik után 21 hadiözvegy és 14 szülőtlen árva maradt.

    A háború alatt szétzilálódott gazdaság talpra állítása, az infláció leküzdése, a proletárdiktatúra céljainak megvalósítása néhány hónap alatt nem sikerült, a konszolidáció a fehérterror tombolása utáni években valósulhatott meg.

    A falu élete a két világháború között  1920 – 1944

    Az első világháború után az egész magyar gazdaság súlyos helyzetbe került. A háború elvesztése, a Monarchia felbomlása új feltételeket teremtett a piac szempontjából.
    A gazdasági rekonstrukció, stabilizáció megteremtése után (1924-29) rövid ideig tartó konjukturális szakasz lehetővé tette a gazdaság mérsékelt ütemű fejlődését.

    A válság utáni években a mezőgazdaság jövedelmének növelése nem a technikai fejlesztéssel, hanem a munkabér csökkentésével és fokozott állami támogatással valósult meg.

    A két világháború között a mezőgazdaság azon területein történt általában előrelépés, ahol több élőmunka ráfordításával lehetett eredményt elérni. Szakadáton a 18-19. században az átlagosnál intenzívebb földművelés és állattenyésztés alakult ki, amely a gyenge, kevés földön gazdálkodóparasztság számára viszonylagos jólétet biztosított.

    A kivándorlás folyamatát az első világháború megakasztotta. Ez a kedvező kereseti lehetőség később már sokkal kevesebb embert érintett. A szakadátiak közül többen a tengeren túlon rekedtek a hábúrú alatt. Egy részük megnősült és letelepedett. Akik családot hagytak itthon, azok többségében hazatértek.
    1922-23-ban a megélhetési nehézségek, a munkanélküliség, a radikális fölosztás elmaradása újult erővel vetette fel a kőművesek részéről a kivándorlás igényét.

    A kőművesek a külföldön keresett pénzt már nem minden esetben fordították földvásárlásra, gyakran házakat építettek rajta.

    A gazdasági válság azonban a külföldi pénzkeresés lehetőségét is elzárta a szakadátiak előtt. A munkanélküli kőművesek hazamentek, és a faluban próbálkoztak valamilyen megélhetéssel. Az általános elszegényedés már 1929-ben érezhető volt, a törpebirtokosok közül egyre többen szorultak kölcsönre.

    A munkanélküliség levezetésére jó lehetőségnek tűnt Németországban munkát vállalni, ezért a helybeli kőművesek nagy része 1939-40-ben megpróbálkozott vele.

    A II. világháború hatása már 1940-ben érződött. Májusban a részleges mozgósításkor 42 férfit hívtak be katonának, emiatt kisebb pánik támadt a faluban. Magyarország háborúba lépésével egyre érezhetőbbé váltak a szigorítások Egymás után zárolták a mezőgazdasági terményeket, fokozódtak a különféle igénybevételek.

    A regressszív beszolgáltatási rendszer a szegényebbeket jobban terhelte, kötelezettségeiket csak saját fogyasztásuk visszaszorításával tudták teljesíteni.

    A férfiak bevonulása, a gyakori közmunkák miatt az asszonyokra ismét nagy terhek hárultak, a szántást, vetést, betakarítást is legtöbbször nekik kellett elvégezniük. Ennek megkönnyítésére nyári napköziotthont állítottak fel a gyerekek részére, amit az őszi munkák befejezéséig tartottak fönn.

    A szovjet csapatok bevonulásával 92 férfit és nőt gyűjtöttek össze közmunka végzés céljából. 14 napi élelmet kellett magukkal vinni. Először Gyönkre, majd néhány hét múlva a Szovjetúnióba szállították őlet, több szomszéd falubelivel együtt. Szakadátra 1949-ben 70-en tértek vissza.

    A háború befejezése, a magyar közigazgatás helyreállítása utat nyitott a demokratikus fejlődés előtt, amely azonban a német lakosságú faluban, a potsdami határozatok árnyékában, erős németellenes hangulatban, kevés jót ígért.


    Ki és betelepítések  1945 – 1948.

    A háború után a 66/1945. M.E. számú rendelet intézkedett a földműves nép földhöz juttatásáról, a nagybirtok és a volksbundos földek elkobzásáról. A német nemzetiségű falvakban ezért nehezen ment a földigénylő bizottságok megalakítása, az igénylők összeírása. Ha volt is jogos igénylő, a kisajátítandó földekből nem mertek kérni, féltek a szomszédok haragjától.

    A földigénylő bizottság helybeli őslakós németekből állt, így nagy indulatokat kavart a falu ingó-és ingatlan vagyonának újraosztása. Miután a falu szegényei, akik az igényelt vagyonból kaptak, szintén németek voltak, nem sokáig birtokolták a kapott jószágokat, át kellett adniuk a telepeseknek.

    Az első telepesek a Nógrád megyei Bujákról érkeztek, az egyetemi uradalom béresei voltak. Egykor az ország miden részéből szegődtek oda, így nem alkottak egységes csoportot, az önálló gazdálkodáshoz kevesen értettek.

    A régi rend, erkölcsi normák fellazulásával, a megélhetési nehézségekkel a lopások olyan ijesztő számban szaporodtak el a községben és a határban, hogy nem tudtak ellene védekezni.

    Több család a kitelepítés elől Gerenyásra ment cselédnek, mások önként jelentkeztek kitelepülni, egyes források szerint a kőművesek, nekik kevés itthagyni valójuk volt.

    1946. nyarán a kitelepítő oszlop az igazolási eljárások miatt lezárta a község határát, nagyon nehéz volt a gazdasági munkákat elvégezni, sok telepes nem is nagyon igyekezett a munka után nézni.

    Közel 600-an kerültek kitelepítésre, de sokan visszaszöktek, nem távoztak el ennyien. 1946. őszéig 88 házból mozdították ki a tulajdonosokat, s összeköltöztették őket.

    A kitelepítések elhúzódása, újabb betelepítések elmaradása erre az időre viszonylagos békeállapotot teremtett a faluban.

    1947. tavaszán elkészült az igazoló bizottság javaslata, melyben 130 család vagyonát rendelték elkobozni, 38 család esetében a határozathozatalt felfüggesztették, 24 családot mentesítettek az igazolását eljárás alól.

    Az összeköltöztetett lakosok kitelepítése május 28-án kezdődött meg. 18 családot (95fő) szállítottak először Mucsiba. Ruhaneműt, élelmet vihettek magukkal, bútoraik, gazdasági felszereléseik a házban maradtak.

    A felvidékiek június végén költöztek Szakadátra, 42 család 174 fővel Perbetéről, majd 7-8 család Nagysallóról. Ők magukkal hozhatták teljes gazdasági felszerelésüket, bútoraikat, állataikat.

    A kitelepítés 1947. szeptemberében folytatódott, meglehetősen kíméletlen módon. Ekkor vitték el a vagyonosabb, magukat német anyanyelvűnek, de magyar nemzetiségűnek valló lakosokat. Helyükre Nógrád negyéből 17 családot költöztettek, akik a falu legszebb házait kapták meg.

    A helyi őslakosság közül végső összegzésben 109 család került kitelepítésre, helyükre 154 telepes család költözött .A kitelepítéseket 1948-49-ben végleg lezárták. A hazai németség 1950-ben visszakapta állampolgárságát, az áttelepítések mindent felzaklató időszaka elmúlott.
    A ki-és betelepüléssel átalakított faluban a végleg letelepedők lassan megbékéltek egymással.



    Felhasználónév:
    Jelszó:



    Közérdekű adatok



    Vélemények a honlapról
    Helyi ügyek
    Miért nem frissítik a honlapot?



  •  
  • Polgármesteri hivatal
  •  
  • Letölthető űrlapok
  •  
  • Rendeletek
  •  
  • Testületi ülések
  •  
  • Üvegzseb



    Helyi pályázatok










    Szakadáti templomtörténet